A gödi Samsung gyárban (illetve mostmár több akkugyárból érkeznek hasonló hírek) történtek miatt újra előtérbe került a munkavállalók egészségvédelme, illetve annak elhanyagolása bizonyos vállalatok által, ezért bemutatnánk a kémiai kockázatértékelés körüli anomáliákat Makón.
Itt azonban kitérnénk arra, hogy reményeinket fejezzük ki, hogy a tulajdonosváltás a makói gumigyárban egy pozitív változtatást fog eredményezni a vállalatvezetés hozzáállásában és végre partnerként tekint a munkavállalók valódi érdekképviseleti szervére is.
Kiemelendő, hogy az akkugyárakban tapasztalható események okán megfigyelhető egy különös egyezés: Nincsenek szakszervezetek. Makón volt, ott tettük a dolgunkat, vélhetően ennek elfojtására indulhatott az a kísérlet, hogy perek sorozatával akartak megtörni, elrettenteni bennünket. Ez azonban nem sikerült, sőt, részletesen feltárásra került a munkáltatói szabálytalanságok sora. Ebben az ügyben az általunk benyújtott bizonyítékok és a tanúvallomások alapján saját megfogalmazásunkban és értelmezésünk szerint a Fővárosi Törvényszék az alábbi megállapításokat tette:
– a szakszervezetnek joga van a sajtóhoz fordulni, akár nyomásgyakorlás céljából is,
– a munkavállalókkal kapcsolatos viták „közügynek” minősülnek és az erőteljes, kritikus hangnem is megengedett,
– ha a cég jó hírnévhez való joga és a munkavállalók egészséghez való joga kerül szembe egymással, egyértelműen az egészséghez való jog a fontosabb,
– mindezek különösen igazak azért, mert a probléma a munkáltató oldalán jelentkező kommunikációs hiányosság okán alakult ki.
Az összegzés alapjául szolgáló elsőfokú ítélet kivonata.
„Mindezek után kimondható, hogy e körülményeket érzékelő alpereseknek minden okuk meg volt a kifogásolt újságcikkben közölt vélemény kialakítására. Az a kijelentésük, hogy „Nemcsak a munkavédelmi bizottsággal és a szakszervezettel, de már a foglalkozás egészségügyi orvossal sem hajlandó tehát kommunikálni a cégvezetés a gondokról. Például arról, hogy kémiai kockázatelemzés nélkül használnak vegyszereket […]”, nem pusztán vékony ténybeli alapon nyugszik, de a valóságnak megfelelően adja vissza a kijelentést megelőzően történt eseményeket.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (78)
„Az a további kérdés, hogy az alperesek jogszerűen jártak-e el azzal, hogy e véleményüket nagy nyilvánosság elé vitték, a következőképpen válaszolandó meg.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (79)
„A felperes téved abban, hogy a szakszervezetek esetében a sajtónyilvánosság nem legális eszköze a munkáltatóra történő nyomásgyakorlásnak. Az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Tehát az alpereseknek is, mi több, tekintve, hogy az I. rendű alperes szakszervezeti szövetségként érdekvédelmi szervezet, magától értetődő, hogy feladata ellátásának egyik eszköze a munkavállalók érdekeivel kapcsolatos viták nyilvánosság elé vitele akár nyomásgyakorlás céljából is. A Munka törvénykönyvének a felperes által idézett 272. §-a nem kimerítően, hanem – mások mellett – a véleménynyilvánítás szabadságához való alapjogot kiegészítve sorolja fel a szakszervezeteknek a munkáltatóval szemben megillető további jogosultságait.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (80)
„Téved a felperes abban is, hogy a kifogásolt közlés témája nem közügy. A kémiai kockázatértékelés gyakorlatának és ennek megfelelőségének vitatása nem egyszerű műszaki technológiai kérdés, hanem azon cél teljesülésének számonkérése, amely célból a jogalkotó a kémiai kockázatértékelés intézményét megteremtette és a munkáltatók számára kötelezővé tette: a munkavállalók életének, egészségének védelme. Az Alaptörvény XVII. cikkének (3) bekezdése értelmében „Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.”, s másfelől általánosabban az Alaptörvény XX. cikkének (1) bekezdése alapján „Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.” A perbeli jogvitában ezek az alapjogok kerülnek kollízióba a felperesnek az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdésében biztosított azon jogával, hogy jó hírnevét tiszteletben tartsák. Ez a jogütközés magától értetődően csak az egészséghez való alapjog javára oldható fel, így a felperest munkáltatóként fokozott tűrési kötelezettség terheli a kémiai kockázatértékeléssel kapcsolatos gyakorlatának nyilvános megvitatásában.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (81)
„Ettől függetlenül is a joggyakorlat konzekvens abban, hogy a munkavállalók érdekeinek érvényesítése közügynek minősül. A közügyek tekintetében folytatott vita az egyes álláspontok kifejtése, az erőteljes és kritikus vélemények kifejtésének lehetőségét is jelenti. A munkáltatói oldal és a munkavállalói érdekképviselet szükségszerűen képvisel a munkavállalókat érintő kérdésekben egymástól eltérő, megvitatandó álláspontokat (Kúria Pfv.22.176/2017/7. [16] bek.).”
„A megállapított tényállás nyomán kimondható, hogy az alperesek tárgyilagosan, és a történeti tényálláshoz hűen adtak tájékoztatást a felperes kémiai kockázatértékelési gyakorlatáról. Az abban megnyilvánuló erőteljességet és kritikát, hogy e kockázatértékelés bizonyos vegyszerek esetében elmaradt, a felperes tűrni köteles nem csak a téma közérdekűsége miatt, de azért is, mert a munkavállalók érdekképviseletében fellépő alperesek a nyilatkozatukat éppen a felperesnek felróható kommunikációs mulasztások miatt voltak kénytelenek megtenni.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (83)
A per során előtérbe kerültek olyan Kormányhivatali és Minisztériumi dokumentumok, amelyek összesen 49 szabálytalanságot, jogsértést tártak fel a makói Continental működése során a 2021-es és a 2024-es évben. „…a Csongrád-Csanád Vármegyei – korábban Csongrád-Csanád Megyei – Kormányhivatal Foglalkoztatás-felügyeleti és Munkavédelmi Osztályának (a továbbiakban: Szakhatóság) CS/06-MMO-01/2021. sz. határozata (56/1), a CS/06-MMO-01000103-10-2024. sz. tájékoztatása (22/A/17) és a Cs/06-MMO-01/0001434-14/2024. (45/A/33) számú határozata, a Nemzetgazdasági Minisztérium (a továbbiakban: Minisztérium) NGM/5624/4/2024 és NGM/5624/6/2024 sz. intézkedései (40/A/13-1, -2),”
Kiemelendő még egy nagyon aggályos motívum a per során:
„A kémiai kockázatértékelés eredménytermékeként keletkezett dokumentumként a felperes a per során több – az elkészítés és hatályosság feltüntetett időpontjában és olykor címzésében is különböző – okiratot csatolt (1/F/4, 9/F/10, 28/F/15). Végül a 28/F/15. jel alatt mellékelt, 42. számon papír alapon is csatolt „Kémiai kockázatértékelés 2023” címzésű dokumentum mellett állapodott meg olyanként, mint amely az alperesek peresített közlésével érintett időszakban érvényes és hatályos volt.” 3/A.P.20.405/2024/64-I. (87)
Ezzel kapcsolatosan még nem akarunk messzemenő következtetéseket levonni, vizsgáljuk ezen megállapított tény körülményeit és a szükséges eszkaláció lehetőségét. Viszont az jól látható, hogy egyértelműen bizonyítást nyert másodfokon, hogy a makói gyár nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a törvénynek megfelelően biztosítsa az egészséges és biztonságos munkafeltételeket, munkakörülményeket, ezért alappal kifogásoltuk a kockázatértékelés hiányát bizonyos vegyszerek tekintetében a 2023. évben is. Megállapítható az is a fentiek alapján és figyelembe véve a fentebb hivatkozott, jogerős Kormányhivatali és Minisztériumi határozatokat, hogy a kockázatértékelés 2021. és 2024. évben sem volt megfelelően teljeskörű, ergo a makói Continental gyakorlata álláspontunk szerint „visszaesőnek” tekinthető ezen jogszabálysértés tekintetében.
Mindazonáltal a Makói Gumiipari Szakszervezetet és a Gumiipari Szakszervezeti Szövetséget nem az érdekli elsősorban, hogy van-e dokumentációs háttér, pusztán az, hogy a munkavállalóknak tüneteik voltak a vegyszerek használata során, ami ellen fel kellett lépnünk, hiszen ez a dolgunk.
Üdvözlettel
Radics Gábor GSZSZ elnök
2026. 03. 01.